Euforia várása

Elkezdtem a babatakarót. Sablonokat gyártottam hozzá.
Olyan jó lenne ha egymáshoz illő műanyag négyzeteket, különböző formájú háromszögeket - több méretben -lehetne vásárolni. Vagy lehet, csak még én nem tudok róla?
Annyira szeretnék kellemes elégedettséget érezni, de a fáradtság a megerősítő, jutalmazó érzést elnyomja bennem. Tehát most pihi, hogy jöhessen az euforia. :-)

Rendbe kell tennem a Picasa-ban tarott képeimet, mert nem találom a babatakarót, amit ajándékba szeretnék készíteni barátnőm nyáron születendő kislányának. (Egyelőre nem tud róla, hogy folytatom a blogírást, ezért írhatom le a tervem.)

Pozitív gondolkodásomból eredően látom a sikert a sikertelenségben; már úgy tudom rendezni a Picasa-t, ahogy én szeretném.
Rengeteg időt elvesz a napjaimból a laptop, a net. Mégsem szeretnék nélküle élni.
Nem csodálkozom, hogy a rendszergarázdák úgy hozzá vannak ragadva a pc-jükhöz, mint amikor az ember bleeül a rágógumiba. Levakarhatatlan. Nem lehet könnyű egy olyan pasival az élet, a közös programok megvalósítása, akinek a munkaeszköze a számítógép.

Tegnap este ismét felfordult az élet nálunk. Adryt éjszaka hívták be. Büszke vagyok rá, amilyen hivatástudattal viseli el, amikor a legmélyebb álmából ébresztik, hogy készülődjön, jönnek érte. A jó isten is erre a pályára teremtette.
Ismét egy bizonyítéka a szokásos "bölcsességemnek" - ha esetleg mást nem is csináltam jól az életemben, de az elvitathatatlan, hogy gyereket tudok nevelni. Nem kell fokozni, hogy jól vagy rosszul. A lényeg, hogy tudok, vagy nem tudok.

Ébredés....

Tegnap este olyan hatásos biztatást kaptam Marikától a blogom folytatásához, hogy nem tehetek mást, folytatom.

Memento: 2009 novemberében volt a 27. házassági évfordulónk Imivel. Ajándékként egy hiper-szuper varrógépet kaptam. Pár héttel korábban Adry nadrágját szerettem volna felvarrni a 2x éves Neumann gépemmel, de nem úgy sikerült, hogy szerettem volna. Elkezdtem vágyakozni egy új gépre. Nézegettem a neten. Egyik csodás gépet láttam a másik után. Az árak pedig....huuuu. És hogy mit tudnak.....yesszum pepe. Noh, én addig addig vágyakoztam, míg beteljesült az álmom. Sőt, ha lehet még fokozni, nem karácsonyi ajándékként kaptam, ahogy szerettem volna, hanem Imi ügyesen megoldotta a "köszönöm, hogy vagy nekem" ajándékot. :-))

Ha már új varrógép, új varrnivaló. Elkezdetem érdeklődni a patchwork-özés iránt. Bújom a netet, nézegetem mások munkáit, tanulok, próbálkozom. Kaptam biztatást, volt aki bár biztatásnak szánta, lepisilte a lángot. Van, aki segít, van, aki titokként, másokkal meg nem osztva őrzi tapasztalatait, tudását.
Ez alaposan elgondolkoztatott. Mégpedig azért, mert pedagugósként egy bizonyos titok, tudás birtokában vagyok. Mit szólnának ezek az emberek, ha a gyerekeiknek hasonlóan gondolkodó, viselkedő pedagógusai lennének, mint ahogy ők viselkednek most velem, nem válaszolnak a kérdéseimre, nem nyújtanak segítő kezet.
Pedig ha tudnák, hogy az életben az egyik legcsodálatosabb dolog a tanítás, a tudás átadása, olyan embereket nevelni, akik egy-egy területen okosabbak lesznek, mint maga a tanító.
Bízom benne, hogy találkozom olyan kézművesekkel, akiknek szintén öröm a tudás átadása, a titok megosztása.
Mert, hisz mi értelme az olyan magnak, amit nem lehet elvetni, nem lesz belőle termés, ami felett a kamrában őrködöm, néha néha bejárok és csodálom a zacskóba rejtett lehetőséget. De ez így lehetőség marad. Csak magamnak vagyok képes örömet szerezni vele. Elég, ha csodálnak? Vajon az ilyen emberben milyen érzések indulnak el egy-egy munkája megmutatásakor hallatszó "ejha....huuu, te aztán....de csodaszép...hogy te milyen ügyes vagy" szavak után. Nincs bennük hiányérzet? Van más hely ahonnan, van más ember akitől elismerést kapnak? Magukon kívül szeretnek másokat is? Képesek másoknak is örömet szerezni?
Van aki tud a kérdéseimre válaszolni? Szívesen veszem.

Ismét patchwork. Az első munkám: Adrynak készítettem egy télapó-csizmát az ajándékoknak. Tetszik......tetszett.
Le fogom fotózni, csak a szokásos iskolaév végi rendrakásban olyan jól elpakoltam a fényképezőgépet is a könyvekkel, jegyzetekkel együtt, hogy lövésem sincs, hogy hova raktam. A laptopomnak van fotózási lehetősége, (de jó lenne tudni hogyan is kell használni) amíg megtalálom a "fotóapparátom", lefotózom így.
Csináltam egy virág tűpárnát.
Lassan haladok. Egyrészt kell az a kellemes muszáj érzés, hogy tegyem, csináljam, másrészt a helyzetemből adódóan korlátozva vagyok. Amikor nyafogok, hogy "sosem leszek készen", a család helyreteszi a gondolataimat - ráérek, nem kell időre dolgoznom, Ez a megnyugtatás nagyon jó, így viszont dédi koromban is tűpárnákat fogok varrogatni.
Gyáva vagyok. Nem merek nagyobb darabnak neki állni. Pedig a vágy itt van bennem. Olyan jó lenne Gabi babájának egy takarót, "játszószőnyeget" varrni, mire megszületik. Majd csak kezdek ezzel az érzéssel is valamit......

Napok óta textileket festek. A borotvahabbal való festésre bukkantam. Ez meg mi a fene.....néztem tükörtojás szemekkel. Ismét napokig bújtam a netet. "MEGCSINÁLTUK!!!" Most már csak az a kérdés, hogyan fogom eltüntetni a pasiszagot, amit a borotvahab hagyott maga után az anyagokon. Igen kellemes, de azért mégis.... Legfeljebb kandúr-tűpárnát varrok. ;-)

Most pedig az önálló életet élő testrészem miatt van a muszáj érzés bennem. A pihenés muszája.

Annyira megviselt a tegnapi 4 óra várakozás az orvosra, h még ma sem találom magam. Az agyam zokni. Az éjszakám sem volt pihentető - moziztam: hardangert hímeztem. Ahogy ment előre az idő, úgy bággyadtam egyre jobban el. Muszáj volt összeszedni magam az órámra. Van pár dolog, ami képes a szükséges időre átlendíteni az agyrágó-bogár tevékenységén: az egyik a tanítás. Imádom. Közben nem érzem, h fáradt vagyok, h itt fáj, ott fáj. Annyira csak a diákomra, az anyagra vagyok képes figyelni, h tőlem aztán cigánygyerekek is potyoghatnának körülöttünk. Remélem, h a diájaimnál is elérem ezt az állapotot.

Nagyon elegem van az elemhiányból. Annyira szeretném végre megmutatni a könyvjelzőt. Tegnap este elkezdtem egy ablakba való csillagot. Mit mondjak. Sokszor érzem, h meghaladja a képességem a hardi. Viszont a türelmem nem! :-)) Nem hagyom, nem adom magam. Nem hiába szokták mondani, h türelmem azt aztán van. :-))) Tehát a második dolog, amibe képes vagyok annyira belemerülni, h nem, h egyik fülemen be, a másikon ki, be sem megy - a kézimunkázás (xszemes, hardanger, horgolás - korábban üvegfestés, decoupage) Mindenképpeni előnye, h a fonal, a textil nem romlik meg, nah meg nem büdös.

Ismét egy nehéz hétfő

Nagyon fárasztó napom volt. Fizikailag, emocionálisan és mentálisan is. 4 órát vártam egy orvosi vizsgálatra, ami meghatározza az életemet.

Tegnap keresgéltem a neten textilragasztót, úgy bukkantam egy olyan rövidáru boltra, amiről nem is tudtam, h létezik. Csuda dolgok vannak ott. Aida a szivárvány minden színében, gyönyörű zöld, sárga Panama. Aida csíkok (nem tudom a nevét). Sajnos hímzővászon nincs. Viszont nagyon készségesek voltak, beszerzik. Vannak fonalak is, sajnos Rosace azonban nincs, de ha igény van rá, azt is meghozzák.
Nagyon szép színű gyöngyfonalat vettem hardihoz. Nem fehér, nem sárga, a 2 között. Kaptam egy csomó prospektust.

Nem tudom, h a mai napot mikor fogom tudni kipihenni. Holnapra muszáj összeszedni magam, mert tanítok.

Ma már fél 6-kor felébredtem. Azonnal neki is álltam himezni. Annyira, de annyira ment. És annyira, de annyira örültem neki. Nem kellett bontani, nem tévedtem el. Lehet, h ez volt a begyakorlási időm? Azért nincsenek illuzióim, biztos lesznek még nehéz pillanatok. :-)

Adry teljesen el van ájulva a harditól. Pedig, ahogy látom, ez még egyáltalán nem egy nagy munka. Sőt! A lényeg, h örül neki, hisz az övé lesz.

Természetesen nem mentek könnyen a dolgok kellékek hiányában. Miért is lenne textilragasztó a városban? Szerettem volna a könyvjelző szélét a laposöltésen megragasztani, s aztán rá a pelenkaöltést. Biztos, h egyszerűbb és könnyebb lett volna. Így végig kellett varrnom a laposöltés közepén. Adry tegnap cipzárt cserélt az egyik pulcsijában, ismét eltört egy géptűt, így márcsak vastagabb van. Ezen a finom anyagon igen suta érzés volt vele varrni. A sarkoknál, az L alakú hímzésnél lövésem nem volt, h fogom levarrni. Aztán persze sikerült, de azért kipróbálnám a textilragasztót.

Első igazi hardangerem: könyvjelző Adry kérésére

(a széle mégcsak laposöltéssel van kivarrva)

Közelről:

Könyvjelző fonákja:
fonák közelről:

Acryl festékkel festettem, nagyon meleg vízben áztattam.

Egyáltalán nem eresztette a levét, nem fakult ki.

Holnap reggel egy nagyon fontos dolog vár rám, ami meghatározza az életem. Nagyon kell minden pozitív energia, a legkisebb is.

Milyen összefüggés van a kézimunkázás és a jó házasság között?

Elkezdtem egy kisebb munkát hardangerrel. Nagyon elfáradok, baromi kell figyelnem. Jó minőségű anyagot kell venni, mert a takácsvászon "szabálytalan" szálai között állandóan eltévedek. HHHmmmmm most jövök rá, h pár nappal ezelőtt a xszemessel is ez volt a bajom. Nem értem, h mi van velem. Reménykedem azért, h csak rááll a szemem.

A városban lévő hímzőboltokkal kapcsolatos elkeseredettségem miatt Imi nagyon együttérző. S nagyon tetszik neki is a hardanger.
Azt az 5letet kaptam, h a piacon van egy pasi, aki fonalakat árul. De nem jött össze, h kimenjek. Így Imi azt mondta, h jövő héten elmegyünk egy vidékki, ismert boltocskába, s vásárolunk. Ami azért nem a szomszédban van. Ha hozzászámolom a benzin árát, nagyon megdobja a költségeket, de ez az az eset, amikor nem számít. Jót kirándulunk.

Hihetetlen ez a pasi. Volt már máskor is arra példa, h ráérzett, h vásárlásra van ahhoz szükségem, h a bennem lévő feszültséget feloldjam. Honnan tud ilyent az én férjem? Persze tudom, h ő is élvezi ezeket a vásárlásokat. Számtalanszor volt rá példa, h megkértem, h vegyen nekem horgoláshoz, hímzéshez kellékeket. Mindig szívesen megtette. Volt olyan, h a szanatóriumban voltam, ott fogyott el a fonalam, több km-et autózott érte, s még délután vissza is hozta. Nah, igen, 24 éve házasság, az bizony 24 évet jelent abban is, h megismerjük egymást. Amikor elmúlik a lángolás, a szerelem magasztos érzésekké alakul át. Ha az ember ügyesen gazdálkodik az eszköztárával, akkor képes besegíteni ezeknek az eseményeknek, h ne elmúljanak, hanem átalakulhassanak.

Sokat gondolkozom az utóbbi időben hasonló témán. Többször hallom panaszként 2-4-6 éve élő pároktól, h együtt élés alatt/után felszállt a rózsaszín köd és már nem érzik a kapcsolat elején tapasztalható lángolást, elmúlt. Úgy fogalmazzák meg, h úgy élnek együtt, mint a testvérek.
Rettentő sokat kell tenni egy kapcsolatban azért, h ez a lángolás ne múljon el, hanem a szerelem át tudjon alakulni magasztos érzésekké, amelyek tartósak. Tapasztalható, h a lángolás max. 3 évig tart.
Azok a párok, ahol elmúlik, s nem tud átalakulni a hormonok által irányított vágy, kilépnek a kapcsolatból. Még éretlenek rá, h felismerjék, h a változások kialakulása után lehet igazán bízni a másikban. S ez a bizalom hozza magával a nő számára oly fontos biztonságérzést.
Akik nem ismerik fel ezeknek az új érzéseknek a lényegét, kilépnek a kapcsolatból. Egy másikat, újat kezdenek. Ennek az új kapcsolatnak az elején ott lesz ez az áhított érzés. De csak az elején! Hisz, ha nem vigyáznak rá, ott is elmúlik. Viszont ha közben akár a férfi, akár a nő (attól függ, kinek a problémája ez) személyiségében megérik, rájön, h a szerelem képes átalakulni, az érzéseknek nem kell elmúlniuk. Ha pedig nem arra fordítja energiáját sírdogálva, sebeit nyalogatva, h mi múlt el, és új lehetőség után néz, ahol az új szereplő képes kiváltani belőle a vágyott érzést, hanem arra törekszik, h az elkerülhetetlenül, törvényszerűen bekövetkező változást pozitívvá alakítsa, már nem azt fogja érezni, h a testvérével él, hanem egy jól működő kapcsolata lesz, egy olyan partnerrel, akivel közösen fejlődve egymás TÁRS-ává érnek.

Meg vagyok őrülve, h ilyen korán kelek? Annyira be vagyok sózva a hardangerre, h bár nagyon jól aludtam, mégis a tudatalattim annyira rá van cuppanva a dologra, h korán ébresztettek. Igen, a tudattalattim, meg a hardanger. :-))) Nah, meglátszik, h reggel van - ilyen gondolkozást.

1. hardanger próbálkozás

Tudom, h nem szép és, h elszámoltam magam, de egy legés-legelső próbálkozásnak nem is olyan rossz, ha azt nézem, h értem a lényegét. Márpedig valami pozitívat meg kell látnom benne, mert akkor többé ilyen technikát ugyan nem csinálnék. :-))

Már reggel rá kellett jönnöm, h újabb kiadás vár rám. Az egyik újratölthető elem tönkrement. Puff neki. Így is pengénállok elemekkel - főleg, h elkezdődött a suli, s Adry elvitte a felét.
Ez még a kisebb baj, rettentően megijedtem, h a fényképezőgépem romlott el. Sicc! Ilyeneket nem, h leírunk, de nem is gondolunk. Mit kezdenék most egy önbeteljesítő jóslattal. ........ nah, már megint kezdem.

Mondom én..........uuuuuuuuutááááááááááálom, ha igazam van. Lemerültek az elemek, így a többi kép feltöltése várat magára.

Tanakodás

Miért nincs ebben a blogban arra lehetőség, h ne minden bejegyzés kerüljön nyilvánosságra? Vajon erre találták ki a "piszkozat" lehetőséget?

Egy újabb nehéz hét

Ez a hét a továbbiakban is őrültek háza lesz. Orvostól orvosig kell járkálnom. Jövő héten megyek az inkvizíciós bizottság elé. A para rajtam van rendesen. Ráadásul az idő előtt beköszöntött hideg rettentően megvisel fizikailag. Valamivel kompenzálnom kell - csokika, kakaócska, sütike, plusz energi - plusz kilók :-((((((

Handanger próbálkozás

Életem első handanger próbálkozása

Életem első handanger próbálkozása, amit tegnap este követtem el. Takácsvászonra készült, Piroska, s egy vékonyabb horgolócérnával. Ennek nem tudom sem a nevét, sem a számát.
Tudom, h van benne hiba. Amiket már én is látok: elszámoltam magam 2 helyen, persze maga a varrás sem szép. Sokat kell még gyakorolni.
De egy életem, egy halálom, megmutatom nekted. Így legalább örök emlék marad az utókornak is. Egyrészt, h merjék megmutatni, ha nem is szép a munkájuk, másodszor pedig magamnak, h látványban is maradjon viszonyítási alapom. Az ember emlékei mindig szebbek, mint a megtörtént valóság. Évek múlva talán majd arra emlékszem, h sokkal szebb lett az első próbálkozásom. Ezért biztos, h évek múlva el fogok ájulni, h milyen csúnya, s talán akkor majd szégyelni is fogom, h mertem én ilyen munkát felvállalni, viszont felköpnék a levegőbe, s aláállnék, ha már jól begyakorolt csudaszép munkát mutatnék úgy, mintha az lenne életem első próbálkozása.

Alakul, mint a púposgyerek a prés alatt. Igaz, h néha 2x kell írnom, mint most is, mert véletlenül kitörlöm az egész bejegyzést úgy, ahogy van, pedig csak egy részt akartam. De majdcsak belejövök.
Végre sikerült a képeket is idevarázsolnom.
Mutatom, hogyan haladok a pillangóval. Nem vagyok magammal elégedett. Sokszor kell színt váltani, egy-egy színnel kevés x-et hímezni - egyelőre. Ezért molyolok ennyit. Remélem, lesz olyan rész, amivel könnyebben, gyorsabban haladok, mert, ha ez így megy, mire készen leszek vele, befonom a szemöldököm.

2007.08.31.

2008.08.22.

Ismét szeptember

Adryt és Joci-cicát (aki amúgy lány, ill. nőnemű cic, de hát mit várhat az ember egyetemista lányoktól, milyen nevelet adnak egy lány bársonytalpúnak?) felköltöztettük Piliscsabára. Ez az utolsó éve. Alig vártam, h hazaérjünk. Elfáradtam.
Hazafelé Imi nagyon csendes volt. Aztán én is elmerültem a gondolataimba. De azért megkérdeztem tőle, h mire lesz téve a karácsonyfa. Rögtön visszakérdezett, h "terítőt tervezel alá/rá"? Honnan tudja? :-))
Egyelőre nem döntöttem el, h milyen technikával fogom készíteni: horgolva, szövet közép-horgolt szél, xszemes, vagy esetleg handanger, amire mostanában figyeltem fel. Már elő is készítettem gyakorlásra a fonalakat. Megpróbálom takácsvászonra.

Érkezés

Sziasztok!
A nlc xszemes fórumán lévő csajszik bíztatására én is elindítom blogom. Tettem már erre kísérletet korábban, de nem voltam elég kitartó. Ehhet talán hozzásegített, h nem jó társaságba keveredtem, nem jó helyen kezdtem.

Július végén elkezdtem Lanarte tártszányú pillangóját. Ez az első ekkora munkám. Bevallom hősiesen, kínlódok. Miért?

1. Olyan nagy az anyag, h nem tudom, hova tegyem azt a részét, amin épp nem himzek. Ti ezt, h oldjátok meg?
2. Rosace fonallal hímzek. 2 szálnál nincs is bajom. Viszont, amikor 1 szállal - és ezen a mintán igen sok 1 szálas x van - becsomósodik a fonal. Emiatt rengeteget kell bontanom, ami fárasztó, elkeserítő. Az eddigi összes munkámon - persze ez még nem sok, hisz kezdő vagyok - nem bontottam ennyit.
3. Hiába négyzethálóztam be - jól láthatóan, filccel - az anyagot, rendszeresen eltévedek. Milyen módszert ajánltok, h könnyebben, pontosan térjen vissza a szemem a mintáról a hímzésre?