Rendbe kell tennem a Picasa-ban tarott képeimet, mert nem találom a babatakarót, amit ajándékba szeretnék készíteni barátnőm nyáron születendő kislányának. (Egyelőre nem tud róla, hogy folytatom a blogírást, ezért írhatom le a tervem.)

Pozitív gondolkodásomból eredően látom a sikert a sikertelenségben; már úgy tudom rendezni a Picasa-t, ahogy én szeretném.
Rengeteg időt elvesz a napjaimból a laptop, a net. Mégsem szeretnék nélküle élni.
Nem csodálkozom, hogy a rendszergarázdák úgy hozzá vannak ragadva a pc-jükhöz, mint amikor az ember bleeül a rágógumiba. Levakarhatatlan. Nem lehet könnyű egy olyan pasival az élet, a közös programok megvalósítása, akinek a munkaeszköze a számítógép.

Tegnap este ismét felfordult az élet nálunk. Adryt éjszaka hívták be. Büszke vagyok rá, amilyen hivatástudattal viseli el, amikor a legmélyebb álmából ébresztik, hogy készülődjön, jönnek érte. A jó isten is erre a pályára teremtette.
Ismét egy bizonyítéka a szokásos "bölcsességemnek" - ha esetleg mást nem is csináltam jól az életemben, de az elvitathatatlan, hogy gyereket tudok nevelni. Nem kell fokozni, hogy jól vagy rosszul. A lényeg, hogy tudok, vagy nem tudok.