Annyira megviselt a tegnapi 4 óra várakozás az orvosra, h még ma sem találom magam. Az agyam zokni. Az éjszakám sem volt pihentető - moziztam: hardangert hímeztem. Ahogy ment előre az idő, úgy bággyadtam egyre jobban el. Muszáj volt összeszedni magam az órámra. Van pár dolog, ami képes a szükséges időre átlendíteni az agyrágó-bogár tevékenységén: az egyik a tanítás. Imádom. Közben nem érzem, h fáradt vagyok, h itt fáj, ott fáj. Annyira csak a diákomra, az anyagra vagyok képes figyelni, h tőlem aztán cigánygyerekek is potyoghatnának körülöttünk. Remélem, h a diájaimnál is elérem ezt az állapotot.

Nagyon elegem van az elemhiányból. Annyira szeretném végre megmutatni a könyvjelzőt. Tegnap este elkezdtem egy ablakba való csillagot. Mit mondjak. Sokszor érzem, h meghaladja a képességem a hardi. Viszont a türelmem nem! :-)) Nem hagyom, nem adom magam. Nem hiába szokták mondani, h türelmem azt aztán van. :-))) Tehát a második dolog, amibe képes vagyok annyira belemerülni, h nem, h egyik fülemen be, a másikon ki, be sem megy - a kézimunkázás (xszemes, hardanger, horgolás - korábban üvegfestés, decoupage) Mindenképpeni előnye, h a fonal, a textil nem romlik meg, nah meg nem büdös.