Életem első handanger próbálkozása
Életem első handanger próbálkozása, amit tegnap este követtem el. Takácsvászonra készült, Piroska, s egy vékonyabb horgolócérnával. Ennek nem tudom sem a nevét, sem a számát.
Tudom, h van benne hiba. Amiket már én is látok: elszámoltam magam 2 helyen, persze maga a varrás sem szép. Sokat kell még gyakorolni.
De egy életem, egy halálom, megmutatom nekted. Így legalább örök emlék marad az utókornak is. Egyrészt, h merjék megmutatni, ha nem is szép a munkájuk, másodszor pedig magamnak, h látványban is maradjon viszonyítási alapom. Az ember emlékei mindig szebbek, mint a megtörtént valóság. Évek múlva talán majd arra emlékszem, h sokkal szebb lett az első próbálkozásom. Ezért biztos, h évek múlva el fogok ájulni, h milyen csúnya, s talán akkor majd szégyelni is fogom, h mertem én ilyen munkát felvállalni, viszont felköpnék a levegőbe, s aláállnék, ha már jól begyakorolt csudaszép munkát mutatnék úgy, mintha az lenne életem első próbálkozása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése