Ma már fél 6-kor felébredtem. Azonnal neki is álltam himezni. Annyira, de annyira ment. És annyira, de annyira örültem neki. Nem kellett bontani, nem tévedtem el. Lehet, h ez volt a begyakorlási időm? Azért nincsenek illuzióim, biztos lesznek még nehéz pillanatok. :-)

Adry teljesen el van ájulva a harditól. Pedig, ahogy látom, ez még egyáltalán nem egy nagy munka. Sőt! A lényeg, h örül neki, hisz az övé lesz.

Természetesen nem mentek könnyen a dolgok kellékek hiányában. Miért is lenne textilragasztó a városban? Szerettem volna a könyvjelző szélét a laposöltésen megragasztani, s aztán rá a pelenkaöltést. Biztos, h egyszerűbb és könnyebb lett volna. Így végig kellett varrnom a laposöltés közepén. Adry tegnap cipzárt cserélt az egyik pulcsijában, ismét eltört egy géptűt, így márcsak vastagabb van. Ezen a finom anyagon igen suta érzés volt vele varrni. A sarkoknál, az L alakú hímzésnél lövésem nem volt, h fogom levarrni. Aztán persze sikerült, de azért kipróbálnám a textilragasztót.

Első igazi hardangerem: könyvjelző Adry kérésére

(a széle mégcsak laposöltéssel van kivarrva)

Közelről:

Könyvjelző fonákja:
fonák közelről:

Acryl festékkel festettem, nagyon meleg vízben áztattam.

Egyáltalán nem eresztette a levét, nem fakult ki.

Holnap reggel egy nagyon fontos dolog vár rám, ami meghatározza az életem. Nagyon kell minden pozitív energia, a legkisebb is.